Avetik Iszahakjan: Álmaimban láttam Anit

 

Álmaimban láttam Anit,
Halott anyámat láttam.
Csókolgattam édes arcát,
Gyermek voltam karjában.

" Anyám, drágám, beteg vagyok,
Reménytelen nagybeteg.
Egy világnyi szomorúság
Szorongatja szívemet.

Eszmék? szándékok? szerelmek?
Cifrázzák balsorsomat!
Nincs mért élni. És a halál:
Mérhetetlen iszonyat.

Fáradt vagyok, hadd pihenjek
Érzéketlen, mint a kő.
Anyám! vetkeztess! takarj be!
Sose kerüljek elő.

Kényszerképzet ez a világ:
Szüntelen lidércnyomás.
Hiú árny-játék az ember,
Minden lépés: meghalás..."

/Ford.: Tandori Dezső/