Avetik Iszahakjan: Álmot láttam én...

 

Álmot láttam én...Nagy falak tövén
Gyámoltalan ült lázbeteg anyám,
S reszketeg kezét nyújtotta szegény,
Hátha hull neki könyöradomány.

Ott ült az anyám, s koldult, rongyosan.
Lökdösték szegényt vadidegenek.
Rideg a világ: mindig dolga van,
Oda se figyel, rúg, tapos, siet.

Álmodtam...De a könnyem egyre hullt:
Felriadtam...és úgy sírtam tovább.
Hány szegény anya él ily nyomorult,
S mi közönyösen lépünk rajta át!

/Ford.: Tandori Dezső/