Munkák és napok
Jó szándékkal szólok hozzád, ostoba Perszész.
Az, aki hitványsághoz húz, célját el is éri
könnyűszerrel: sima az út hozzá s közel is van.
Ámde örökkéélő isteneink az erényhez
izzadság árán visznek, hosszú meredélyen,
útja göröngyös kezdetben, de a csúcsra felérve
aztán már könnyűnek tetszik, bármi nehéz volt.
Mindenben legjobb annak, ki megérti magától,
hogy mi következik aztán és jobb végre hogyan jut.
Mégis, az is jól jár, aki meghallgatja a bölcs szót.
Ám aki önmaga nem tud itélni, de másra se hallgat,
hogyha okos szót szól, az már haszontalan ember.
Így te szavam ne feledd, vésd inkább jól a szivedbe,
Perszész, isteni sarj, dolgozz, hogy téged az ínség
gyűlöljön, de szeressen a szépkoszorús Démétér
és telerakja a szent úrnő gabonával a csűröd.
Mert ínség az örök vendég annál, aki tétlen.
Arra az istenek is, meg az emberek is haragusznak,
kit soha nem látnak dolgozni, akár a heréket,
kik csak dolgos méhek munkáján csemegézve
élősködnek. Végezd mindig kedvvel a munkád,
évről-évre hogy élettel teljék meg a csűröd.
Gazdaggá tesz a munka, a nyájat is az gyarapítja,
dolgozzál, s jobban kedvelnek az istenek akkor,
és a halandók is, de a lustáktól iszonyodnak.
Nem szégyen dolgozni, de szégyen tétlenül élni.
Dolgozzál, s féltékeny lesz rád, látva a lusta,
hogy vagyonod nő és a vagyonnal jár a dicsőség.
Jobb lesz az, ha dologhoz látsz a te állapotodban,
csélcsap lelkedet elfordítod a más vagyonától,
s munkával keresed kenyered, hallgatva szavamra.
Szükséget látó ember nem jó, ha szemérmes,
bár a szemérmesség is szolgál néha javunkra,
árt a szemérmesség, bátorságé a szerencse.
Rablott jószág nem kell, csak mit az istenek adnak.
Mert ki vagyont úgy gyűjt, hogy erőszak jár a kezére,
vagy nyelvével szerzi a zsákmányt, mint nem is egyszer
láthatjuk, mikor embert elcsábít nyereségvágy
és arcátlanság a szemérmességet elűzi:
istenek azt könnyen megalázzák, újra lerontva
házát, nem kíséri soká az ilyent a szerencse.
Ez vár arra, ki oltalmat-keresőt, idegent bánt,
arra, ki megsértette rokon, testvér nyoszolyáját,
elcsábítva nejét titkon, gonoszat cselekedve,
arra, ki álnokságában megcsalja az árvát,
és aki ősz atyjára a vénség bús küszöbénél
rátámadni se szégyell s illeti durva szavakkal:
ezt maga Zeusz rossz szemmel nézi, kiszabva a végén
méltatlan sok tettéért méltón a jutalmat.
Hát te ezért mind ettől zárd el egészen a lelked.
Mint csak bírja vagyonkád, áldozz isteneidnek,
tisztán, jámbor szívvel, pompás combokat égess.
Engeszteld máskor tömjénnel, itallal az istent,
este ha vár nyoszolyád, s ha a nap szent fénye ragyog rád,
úgy lesznek mindig kegyesek lelkükben irántad,
s fölvásárolod a más földjét, nem más a tiédet.
Hívd asztalhoz a hű pajtást, hagyd futni, ki gyűlöl,
és aki legközelebb lakik, azt hívd meg legelőször,
mert ha akármi esik meg majd a tanyádon, a szomszéd
ott terem öv nélkül, míg felcihelődik a sógor.
Átok a rossz szomszéd, a derék szomszéd pedig áldás.
Megbecsülésre találtál, jó szomszédra találva.
Rossz szomszéd nélkül soha el nem veszne a marha.
Jó mértéket várj szomszédodtól, s ugyanavval
add meg a kölcsönt, sőt még tégy hozzá, ha telik rá,
úgy számíthatsz máskor is arra, hogy ő kisegítsen.
Más kárán ne nyerészkedj, átok az ilyen nyereség csak.
Azt kedveld, aki kedvel, s menj az elé, ki eléd jön.
Adj annak, ki adott, s avval, ki fukar, fukarul bánj.
Annak adunk szivesen, ki adott, mit sem kap a kapzsi.
Jó az ajándék, rablás rossz, a halál a kamatja.
Az, ki adott önként, bármily nagy volt az ajándék,
még örül is, hogy adott: a saját kedvére tehette:
ámde, ki szemtelenül mástól elvenne erővel
bármi kicsit, kedvetlenség dere száll a szivére.
Mindig csak kicsivel kell hozzátenni a kevéshez,
csak gyakran cselekedj így, sok kicsi sokra megy aztán.
Ahhoz gyűjts, ami van, s nem fér hozzád gonosz ínség.
Nem szerez az már gondot, amit kamrádba helyeztél.
Jobb mindennek a házban, kárba megy az, mi kivül van.
Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek
távoli dolgok után vágyódni, kövesd e tanácsom.
Akkor igyál, amikor kezded, s mikor fogy a hordó,
jó a középen, rossz takarékoskodni a végén.
Megrövidíteni nem jó jó embernek a bérét.
Hívj tanukat, ha rokonnal szerződsz, mint aki tréfál.
Túlságos bizalom s a hitetlenség veszedelmes.
Tőrbe ne csaljon az asszony sem, ringó derekával
s hízelgő fecsegéssel, gazdag csűrt szimatolva,
mert tolvajban bízik az ember, bízva a nőben.
Egyetlen gyermek legyen, az gondozza az apja
házát, benne a gazdagság így egyre növekszik,
és ha ez is megöregszik s meghal, hagyjon utódot.
Ám ha nagyobb a család, Zeusz könnyen többet is adhat:
több gond jár velük, ám a vagyont több kéz gyarapítja.
Hogyha valóban gazdagságra törekszik a lelked,
így cselekedjél: munka után kezdd újra a munkát.
/Ford.: Trencsényi-Waldapfel Imre/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése