Avetik Iszahakjan: Az én Nirvánám
Csendbe süppedt rengetegben
Élek, egyedül vagyok.
Rejtező kis házam körül
Tiszta patak sustorog.
A fenséges csöndességben
Elmerengek, el nem ér
Derült szívem nyugalmához
Erőszakos szenvedély.
A természet körein túl,
Sikló álmok parttalan
Vizén élek halhatatlan,
Bánattalan, vágytalan.
/Ford.: Pór Judit/
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!
"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése