Avetik Iszahakjan: Ha szép asszonyt látok meg én

 

Ha szép asszonyt látok meg én,
újul bennem a bánat,
ha édes dal zeng könnyedén,
mélyül bennem a bánat.
Határa nincs, gyógyírja nincs,
szünetje nincs és vége sincs,
mély, mint a tenger, ha árad,
a bánat, jaj, a bánat.

Arany remény volt a szeretet
szerelmes, hű szivemben:
ég csillagát s hű szivemet
lábad elé vetettem.
S mit sem adtál te nékem.
Meghalt szivem s a lelkem,
Susan, smaragd reményem,
Susan, smaragd szerelmem.

Arany nap-szív lovagjaként:
égtem, kegyét keresve.
Vágytam habzó sörényű mént,
vágytam sötét hegyekre.
Tört szárnnyal hullt szivem, a hű,
szive-szakadt, nyűtt hegedű,
s rá gyászt, halált bocsájt csak
a bánat, jaj, a bánat.

/Ford.: Majtényi Zoltán/