Avetik Iszahakjan: Hazámhoz

Megállok a tavasz rózsáival teli,
Zöldbe borult, gyönyörű domb alatt:
Ha szellő leng,anyám hallom sóhajtani
S a búzatáblák lágyan ringanak.

Beszéded bűvölő, csodás zengedezés,
Hívó, szerelmes szóval szólsz nekem,
Látom megújuló arcod az ősi és
Örök szépség jegyével ékesen.

Jövendőd, ó, anyám, mint a fejem fölött
Cikázó villám fénye, úgy ragyog.
Örményország, te szép, ifjú, erős, örök,
Ha büszke hangod zeng, boldog vagyok.

/Ford.: Kálnoky László/