Avetik Iszahakjan: A puszta felé
A puszta felé vágtázik a szél,
A csöndbe kiált, aztán elenyész.
Sírom kövein kihajt a levél:
Kóró leszen az, szúrós, csenevész.
S a puszta alatt, az álmok alatt,
A hantok alatt meghallja porom,
Hogy sír a vihar mint balga harang,
S megérzi a vad giz-gaz: mosolyom.
/Ford.: Bede Anna/
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!
"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése