Babits Mihály: Zsendül már a tavasz

 

Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán.
Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét.
Halk fák gyönyörü gyöngéd
ujja rajzol a szines ég

hártyájára bogas kínai titkokat.
Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez.
Déltől harmatos estig
járhatsz könnyü kabátban és

olvashatsz a napon, kéjjel izlelgetvén
olcsó hirlapodat s borzatag ámulván
országok születésén,
népek vészteli életén,

míg körötted a fák nőnek, a rügy buvik
a fű sarjad, a fűz sárgul, a mandula
habzik, mint szökőkút,
ejtve szirmai záporát

minden szélre. Be jó volna ma bolygni mint
hajdan bolygtam e bölcs otthoni tájakon
hetykén, sorra köszöntve
Sédet, Sárvizet és Siót.