Bartha István: Szép az élet

 

Illatozó mezők felett
Elfeledjük a zord telet.
Fütől serked lanka, halom…
Dudol rajtuk a fuvalom.

 

A mezőkön szana-széjjel
Szántóvető ballag, lépdel:
Nagy komolyan ökör, tehén
Barázdában előre mén.

 

Nap ragyog le a mennyégről
Istenadta jókedvéből:
Bizzál, remélj: dolgos ember,
Áldást szerzel két kezeddel.

 

Ha neked lesz, annak is jut,
Ki kenyérért más uton fut.
…Hallgasd csak! a pacsirta szól
A jó Isten tudja, hogy hol.

 

Éneke vig, boldog hála
Szép az élet, ezt trillázza.
Szép az élet, - érts meg ember,
S munkálkodjál vidám kedvvel.

 

Üzd el a but, el a gondot,
Mi orcádon még komorlott,
Nézd az édes Mindenséget,
Az örülni tanit téged!