Köpeczi Kiss Sámuel: Az ibolyához

 

Üdvözöllek, kékszemü ibolya,
Kikeletnek biztató mosolya.
Soká késtél, szivünk aggódva várt,
Hisz te hozod az édes napsugárt.

 

Bár harmatos, illatozó kelyhed
Bokor alján szerényen elrejted,
Felkeresnek zümmögő bogárkák,
Mézharmatod oly epedve várják.

 

Szivvel osztod, mit az Isten adott
Gyöngyharmatot, fönséges illatot,
De ami fő: hála is nyit nálad,
Titkon fakad, boldogan megárad.

 

Áldozatra, az oltártüz helyett,
Im’ kitárod áldozatos kelyhed.
Illatod száll Isten zsámolyáig,
Hová lelked áhitattal vágyik.

 

Szerénységnek megtestesült képe,
Vágyakozzál mindig fel az égbe.
Kisibolya, légy a példaképünk
Szerénységben mindörökké nékünk.