Virsik Mária: Az öreg hársfa

 

Lement a nap, de még nincs sötét,
Pihenő csend borul a földre - -
Csendes hajlék, kedves, fehér ház
Körülveszi a fák üde zöldje.

 

Nyilik az ajtó és fáradtan
Kilép rajt’ Nagyapa, Nagymama,
Leülnek az öreg hárs alá,
Körüllengi őket illata.

 

Beszélgetnek. Arról ami nekik
És szivüknek a legkedvesebb,
Vaj’ mit csinálnak az unokák?
Mit csinálnak most a gyermekek?

 

Vén hársfájuk csak suttog, mesél…
A parkban egy kis madár dalol,
S messze-csöndes altatódalként
A Vágon egy malom zakatol.

 

Leszáll az est. Kigyul ezer csillag,
Mélységes csend borul a tájra,
S a két áldott, öreg ember fölött
Suttog, mesél a vén, öreg hársfa.