Charles Baudelaire: A zene

A zene néha rám zúg, mint a tenger!
Az ég felé, hahó!
A ködbe, éjbe, míg a fergeteg ver
Száll egy sebes hajó:

Mellem feszül, tüdőm, mint vitorla
Nekidagad vadul,
Előttem a hullámok szilaj orma,
S az éjszaka lehull:

Érzem, hogy süllyedek, üvölt a víz,
S a romlás kéje vár,
A zivatar, az orkán szárnya visz.

Bölcsőm az őrült tengerár. -
Máskor meg sima tükrén ringatom
Álmatlan bánatom!

/Ford.: Kosztolányi Dezső/