Irodalmi kuckó
2014. március 11., kedd
Percy Bysshe Shelley: Dal
A téli fán gyászolva üldögél
egy özvegy nagy madár:
fölötte fagy leng, lassu szél,
és lenn a víz megáll.
A síkos föld kopár, virága jég,
fagy járja át a fát,
csönd van, csak egy malomkerék
suhog a légen át.
/Ford.: Radnóti Miklós/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!
"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!
"
jazsoli5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése