Dsida Jenő: Tavaszi ujjongás

 

Tarka virágnak
Illata kábít,-
Édes a méz mit
Kelyhe kínál:
Lebben a lepke,
Röppen a méh -
Sok kicsi vándor
Kedvese ajkán
Csókra talál. 

 

Nincs ma halál,
Él ma a földön
Mit csak az Isten
Élni teremtett: -
Harsog a himnusz,
Harsog a táj! -
Semmi se fáj,
Minden örömre,
Tűzlobogásra
Szítja a lelket…

 

Újra születtünk
Zöld lobogóval
Lepkefogóval
Táncra megint!
Csókot a földnek,
Csókot a fának,
Csókot a rügynek,
Mert a hatalmas
Égi Jövendő
Hírnöke mind! 

 

Hallga, mi szépen
Csendül a nóta,
Csörtet a csermely,
Csattan a csók!
Messze az erdő
Lombjai közt a
Nyár keze int! -
Hirdeti minden,
Hirdetem én is,
Itt a tavasz!