Simon István: A napot köszöntő Csokonai

 

 (Balatonfüreden)

 

Tárd ki, hajnal, gyöngyházszínű ajtód!
Nyíljanak a fény előtt kapuk.
Napra vár a sok-sok szárnyas apród,
számol már az erdőn a kakukk:
számolja a hangot
bokron, ágközön -
várja a napot, hogy
jön és ráköszön.

 

Ó, hajnali kórus! – rigófüttyel
megeredve cseng-bong a hang,
pacsirta szól, aztán a mély kürtjel
búgásával kezd a vadgalamb:
és ha belekóstolt,
fújni már öröm -
várja a napot, hogy
jön és ráköszön.

 

Fényre váró, kék zalai rétek
szétterített virágszőnyegén
én is a nap színe elé lépek,
hoppon maradt, kódis vőlegény,
s bogozva-csavarva
a sugárözön
szálait a lantra
húrnak rákötöm.

 

Omoljon hát rigófütty, kakukkszó
kardalába azért is dalom!
Igazat szólt öregapám, Russzó,
természetben van csak irgalom:
semmit el nem spórol,
ami fény s öröm,
s hogy biztos utókor,
áldva köszönöm.