Nem tudta, mi az a tükör. Azt gondolta, egy másik szobának az ajtaja, és hogy abban a másik szobában is van egy majom. Szeretett volna azzal a másik majommal pajtáskodni.
Egy reggelen véletlenül kikapcsolódott a lánca. A szobában nem volt senki. Makszi egyenesen a tükörhöz futott, és a pajtás nyakába akart ugrani. Persze betörött a tükör is meg az orra is.
- Az orvos írni szokott, mikor gyógyít - mondotta magában -, én is írok, bizonyos, hogy az írástól meggyógyul az orrom.
Azzal belemártotta az ujját a tintába. Az asztalon egy drága könyv feküdt. Abba írt mindenféle ákombákomokat.
Végül arra gondolt, hátha inni is jó a tinta. Egyet nyelt belőle, de hanyatt is esett ijedtében a széken. Mikor feltápászkodott, véletlenül az ablakra nézett.
- Kimegyek a kertbe - mondotta -, megkeresem azt a fát, amelyiken a túrós rétes terem.
Mert a túrós rétes volt a kedvenc étele.
Csakhogy siettében nem gondolt arra, hogy az ablakot ki kellene nyitni. Úgy ugrott ki az ablakon, hogy az üveget is magával ugrotta.
- Ejnye, de furcsa! - mondotta az oldalát nyomogatva. - Ki hitte volna, hogy a semmi üvegből van.
Mindenfelé keresgette a túrósrétes-fát, de persze nem találta. Eközben elvetődött a baromfiudvarra.
- Megnézem - mondá -, melyik ketrecben lakik a kirántott csirke.
Bement egy ketrecbe. A homloka vérzett egy kicsit az üvegcseréptől.
- Ejnye - szólt magában -, kilyukadt a homlokom. Dugok a fejembe szalmát, mint ahogy a kárpitos dugott a díványba. A dívány azért szép, mert szalma van benne. Hadd legyen szép az én fejem is.
Aztán, ahogy a szalmát bele akarta dugni a fejébe, akkor pillantotta meg őt az öreg házinyúl.
- Gyere csak hamar, fiam - mondotta az öreg házinyúl -, nézd, micsoda furcsa állat. Ni, hogyan gondolkozik. A majom úr ez a kastélyból. Nagyon töri a fejét valamin. Istenem, istenem, látszik rajta, hogy nagyon okos állat.
És félelemmel, csodálkozással nézegették a majmot a nyulacskák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése