Japán népmese: Aranyeső

Hol, hol nem, ki tudná megmondani, merre, élt egyszer az országban egy öregember. Elment egy szép napon a városba, és vett magának egy régi, széttöredezett fazekat. Feltette a fejére, mint egy kalapot, és hazafelé indult.

Útközben kérdezgették az emberek:

- Mondd, öreg, mit akarsz azzal az öreg fazékkal?

Ő meg minden kérdezősködésre csak ennyit válaszolt:

- A fürdőkamrám felett egy lyuk van a tetőn, ezzel akarom befedni.

És valóban azt a lyukat fedte be vele.

Aznap éjszaka különös álmot látott. Az égből aranyeső hullott álmában.

Amikor pedig másnap reggel fát akart ültetni a kertjében, és megásta hozzá a gödröt, talált egy cserépfazekat. Hát amint leemeli a fedőjét, telis-tele van kisebb-nagyobb aranyakkal.

Az öreget majd megvakította a sok-sok arany szikrázó fénye, de azt gondolta: "Az arany, amit álmomban láttam, eső képében hullott a földre. Nem a földből jött, hanem az égből. Ez az arany tehát nem engem illet."

Visszatette hát a fedőt a fazékra, és kezdte visszahányni a földet. A gödröt teljesen betemette.

A szomszéd azonban kileste, mit csinál. Mikor aztán az öreg bement a házba, a szomszéd átmászott a kerítésen, óvatosan a behányt gödörhöz lopódzott, kiásta a fazekat, felemelte a fedőjét, hogy megnézze, mi van benne.

Telis-tele volt a fazék tekergő, sziszegő mérgeskígyókkal.

A szomszéd nagy hirtelen rácsapta a fedőt a veszedelmes állatokra, és elhatározta, hogy bosszút áll az öregen, amiért ilyen csalódást okozott neki. Fogta a fazekat, felmászott vele az öreg házának tetejére, leszedte a széttöredezett fazekat, amivel a lyuk be volt fedve, és a mérgeskígyókat mind beöntötte a fürdőkamrába. Közben hangosan így kiáltott:

- Gyere, gyere! Nézd csak meg ezt jól magadnak!

Az öreg, aki éppen szerény vacsoráját ette, beszaladt a fürdőkamrába, hát látja ám, hogy

kisebb-nagyobb aranyak esőznek lefelé a lyukon át. Így szólt:

- Ó, éppen így láttam álmomban! Ezúttal valóban az égből hullik az arany, engem illet hát minden bizonnyal!

Nagy örömmel szedegetni kezdte az aranyakat.

Így lett a hajdani öregből gazdag ember. Gondtalanul élhetett élete végéig.

/Átdolgozta: Fazekas László/