James Russel Lowell: Előérzet

 

Szivem csak nem nyugodhat,
Madárnak volt a fészke,
S ha elszállt mindegyik,
Mélyén a zord napoknak,
Pacsirtadal helyébe
Majd holt lomb s hó lakik.

Lettek csak volna fecskék,
Kiket nem vonz magasba
A zengő szenvedély -
Jaj, úgy is bús lehetnék,
Hogy szárnyuk fel-lecsapva
Többé hozzám se ér!

Nézd, mintha csak a sárgult
Lomb madárként kerengne
Egy bűvös percre még:
De nemsoká aláhull
Lengő rajuk, belepve
A költőt s énekét.

/Ford.: Somlyó György/