James Russel Lowell: Ő jött, ő ment

 

Mint ág remeg, a rajta dalt
Zengő madár, ha messze leng,
Úgy reszket elmém, oly zavart -
Csak azt tudom: ő jött, ő ment.

Mint szélkavarta tóvizen
Látni a kéklő végtelent,
Egy perc egét úgy őrizem -
Csak azt tudom: ő jött, ő ment.

Mint kertben édes illatárt
S bimbót a gyors tavasz teremt,
Télálmom új májusra vált -
Csak azt tudom: Ő jött, ő ment.

Angyal vetette rám szemét
Sátram bejárata felett:
Sátram ledűlt, de él e kép -
Csak azt tudom: ő jött, ő ment.

Ha majd szobám bealkonyul,
S az életmécs húnyón mereng,
Szememben egy fény még kigyúl,
Idézve, hogy ő jött, ő ment.

/Ford.: Molnár Imre/