John Masefield: Mi vagyok, óh Élet?

 

Mi vagyok, óh Élet? Sós víz, amit
nyugtalan sejtek összetartanak:
vakon dolgoznak, sose nyugszanak,
s én nem is sejtem, uruk hol lakik.
Nem kértem, s mind sző-fon, sürög-forog:
használom őket, ahogy engem ők:
nem tudom, melyik a kezdet, a vég,
melyiket áldjam, s melyek gonoszok.
Csodába zárt csoda, így állok a
végtelen előtt, s amint, fény s eső,
átcsap fölöttem az ég árama,
s barlangjából a telehold kijő
vagy száll a nap: e milliónyi Én,
mind pezsg, vakon, s mindig azt kérdi: miért?

/Ford.: Szabó Lőrinc/