Jovan Ducsics: Tengeri fűz

 

Árva fűz a sziklán, tengerre hajolva,
hosszú zöld haját a szélbe belebontja:
megrontott fa-tündér, valakinek átkát,
folyton azt susogja, a szomorúságát.

Hegyeket zendít a rőt hajnal körötte,
haldokló csobogást hoz a csöndes este:
s hol minden fut. táncol, ő áll, s megigézve
néz a dúlt égbe, a habba, az időbe.

És azoknak susog, dobva egy-egy tépett
ágat a tengernek, levelet a szélnek,
s mint önkínzó szív ha mereng sebe titkán,
zúg a gyászos élet. - Árva fűz a sziklán...

/Ford.: Szabó Lőrinc/