Juan Ramón Jiménez: Tavaszi vasárnap

Madár szakítja szét most a dél költői csendjét
a visszhanggal telt kastély márványcsarnokában -
a nap tűzvészeket gyújt a kristály üvegecskék
közt, s a forrás dalában arany harangzúgás van.

Micsoda égi ünnep, kristályvisszhanggal teljes!
márvány közt madár, és rózsák forrás vizében!
Friss és kemény torok zeng: s ezüstös, kék, szerelmes
remegés fut a selymes virág fölött merészen.

S én, ébren álmodó, csak megyek, magasztosan ma,
álmokkal és mosollyal, át, át a déli kerten,
madár s fény zúg köröttem, forrás, rózsák, suhanva
s előkelőségüktől szárnyra kap a lelkem…

/Ford.: Végh György/