Mohácstól néhány mérföldnyire északi
irányban elszigetelt, régi magyar telephely a Tolna megyei Sárköz. Ennek népe
meséli ma is az egyik falu, Őcsény történetéből a következő esetet.
Mikor a szörnyű mohácsi vereség után, amely tudvalevően csütörtöki napon esett meg, negyednapra a falu alá érkezett a török, épp vasárnapi misén volt a nép. A török körülfogta a templomot, de nem bántottak senkit, mert az ők is tiszteletben tartották, ha imádkozott az ember. Csak a mise végét várták, hogy akkor majd annak rendje szerint elkapkodhassák a kifelé jövő leányokat. A leányok azonban hirtelen ruhát cseréltek odabenn az öregasszonyokkal, s akkor a fejüket jól bepólyálva, hétrét görnyedve, botra támaszkodva egymás után szállingóztak kifelé a templomból, majd tovább a faluból is, a dombon kezdődő szőlőkbe mindahányan. Mikor már kiürült a templom, s hiába várták a leányokat, a szultán maga elé rendelte a bírót.
- Hát a leányok hová lettek?
- Az imént mentek ki, felséges szultán, a felséged szeme láttára...
- De hiszen azok vénasszonyok voltak egytől egyig!
A bíró nagy alázata közben hirtelen hazugságot talált ki, s így felelt:
- Csak a ruhájuk volt vénasszonyos. Mert nekünk az a törvényünk, hogy új kenyértől új borig az eladó lányoknak nem szabad szóba állni férfival vagy legénnyel. Ezért küldjük fel őket szőlőt őrizni a hegyre, egyenesen a templomból.
- Te hitetlen kutya - kiáltott rá a császár -, te most hazudtál nekem, s ezért fejedet vétetem! Mert ezért még nem kellett volna vénasszonyruhába bújni!
- Grácia fejemnek, felséges szultán - esdeklett a bíró -, az asszonyi öltözetet azért kellett felvenniük, hogy eltitkolhassák leány voltukat, s megőrizhessék tisztességüket. Mert sok most a csatangoló, és a világi nép romlott...
Mikor látta a szultán, hogy a magyarok mennyire őrzik leányaikat, megkegyelmezett a falunak. A templomot se gyújtatta fel, ma is úgy áll, mint akkor. Még aznap kidoboltatta, hogy halál fia lesz az a török, aki csak nézni is mer a szőlőhegyek felé, de ugyanakkor megparancsolta azt is, hogy amelyik leány hat héten belül a faluba tenné a lábát, menten kapják el, s vigyék magukkal Krímiába. Mivel pedig maradt némi gyanúja, kihirdettette, hogy aki ételt mer vinni a leányoknak, karóba húzassék.
Bizony éhen vesztek volna a szegény teremtések, ha a bátor legények titokban hordtak volna föl nekik ennivalót. Mikor aztán hat hét múlva kitakarodott a török, a leányok is hazamentek szép énekszóval, éppen újborra.
Azóta az őcsényi és a decsi leány mind a szőlőt őrzi hat hétig.
Mikor a szörnyű mohácsi vereség után, amely tudvalevően csütörtöki napon esett meg, negyednapra a falu alá érkezett a török, épp vasárnapi misén volt a nép. A török körülfogta a templomot, de nem bántottak senkit, mert az ők is tiszteletben tartották, ha imádkozott az ember. Csak a mise végét várták, hogy akkor majd annak rendje szerint elkapkodhassák a kifelé jövő leányokat. A leányok azonban hirtelen ruhát cseréltek odabenn az öregasszonyokkal, s akkor a fejüket jól bepólyálva, hétrét görnyedve, botra támaszkodva egymás után szállingóztak kifelé a templomból, majd tovább a faluból is, a dombon kezdődő szőlőkbe mindahányan. Mikor már kiürült a templom, s hiába várták a leányokat, a szultán maga elé rendelte a bírót.
- Hát a leányok hová lettek?
- Az imént mentek ki, felséges szultán, a felséged szeme láttára...
- De hiszen azok vénasszonyok voltak egytől egyig!
A bíró nagy alázata közben hirtelen hazugságot talált ki, s így felelt:
- Csak a ruhájuk volt vénasszonyos. Mert nekünk az a törvényünk, hogy új kenyértől új borig az eladó lányoknak nem szabad szóba állni férfival vagy legénnyel. Ezért küldjük fel őket szőlőt őrizni a hegyre, egyenesen a templomból.
- Te hitetlen kutya - kiáltott rá a császár -, te most hazudtál nekem, s ezért fejedet vétetem! Mert ezért még nem kellett volna vénasszonyruhába bújni!
- Grácia fejemnek, felséges szultán - esdeklett a bíró -, az asszonyi öltözetet azért kellett felvenniük, hogy eltitkolhassák leány voltukat, s megőrizhessék tisztességüket. Mert sok most a csatangoló, és a világi nép romlott...
Mikor látta a szultán, hogy a magyarok mennyire őrzik leányaikat, megkegyelmezett a falunak. A templomot se gyújtatta fel, ma is úgy áll, mint akkor. Még aznap kidoboltatta, hogy halál fia lesz az a török, aki csak nézni is mer a szőlőhegyek felé, de ugyanakkor megparancsolta azt is, hogy amelyik leány hat héten belül a faluba tenné a lábát, menten kapják el, s vigyék magukkal Krímiába. Mivel pedig maradt némi gyanúja, kihirdettette, hogy aki ételt mer vinni a leányoknak, karóba húzassék.
Bizony éhen vesztek volna a szegény teremtések, ha a bátor legények titokban hordtak volna föl nekik ennivalót. Mikor aztán hat hét múlva kitakarodott a török, a leányok is hazamentek szép énekszóval, éppen újborra.
Azóta az őcsényi és a decsi leány mind a szőlőt őrzi hat hétig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése