Monoky Sándor: Az egér és a béka

Ici-pici kis egér
Mit gondolt magába?
Hogy ő bizony útra kél
S elmegy a világba.
Tarisznyáját megtömte
Mindenféle jóval,
Jó szalonnabőrrel és
Csörgős mogyoróval.
Ment, mendegélt síkságon,
Hegyen-völgyön által,
Meg is ismerkedett
Sok mezei pajtással.
Ha nagy volt a meleg, vagy
Nem bírta a lába,
Megpihenni el-elbujt
Lapu árnyékába:
Ha pedig a nap leszállt
S elérte az este,
Valamelyik rokonát
Nyomban fölkereste.
Puha ágyat vetettek
Őkelme számára,
Nem is néztek másképp rá,
Csak mint egy királyra.
Három napi út után
Egy nagy tóhoz ére,
Egy varangyos béka jött
Uszva ott feléje.
„Adjon Isten! Jó napot!”
„Neked is egérke!
Hát ugyan mi szél hozott
Erre a vidékre?”
„Meguntam már nagyon az
Otthon való létet,
Útra keltem tehát egy
Kis tanulás végett.
Hanem édes, jó komám!
Nagy utam van hátra,
S amint látom, nincsen itt
Se’ ladik, se’ bárka:
Megkerülni e tavat
Nincs inyemre nékem:
Úszni taníts meg engem,
Ezt az egyet kérem!”
„Hogyne, hogyne szívesen!
Mi sem könnyebb ennél,
Csak kösd magad utánam,
Különben leesnél!”
Ugy is lett. A kis egér
Már örült előre,
Milyen hires úszó is
Válik majd belőle!
Ám a béka ravaszul
Mást eszelt ki nyomban:
Pusztuljon el az egér
Ott lent, a habokban.
Sekély víznek a színén
Hagyták el a partot,
De a mélynél a béka
A fenéknek tartott.
A kis egér átlátta
Rögtön a gaz tervet,
És a gonosz békának
Könyörögni kezdett:
De ez nem is ügyelt
Az egérke szavára,
Hanem – amint meglátjuk -
Ugyancsak megjárta!
Egy nagy gólya ugyanis
Épp akkor szállt arra,
Fájt a foga már egy kis
Jó béka-falatra.
No, de meg is kapta azt,
Amire vágyott,
Mert hirtelen lecsapott
A vízbe reájok.
Föl is kapta a békát
És elröpült véle,
A szájából kilógott
Szegény kis egérke.
Megfogadta nem úszik,
Se’ nem repül többet,
Csak még egyszer érintse
Lábával a földet.
Szemük elől alighogy
Eltünt a tó vize,
Le is szállott a gólya
A földre izibe.
A kis egér se’ volt rest,
Abba’ a pillanatba’
Éles fogával a guzst
Rögtön elharapta,
S uccu! vesd el magadat!
Elmenekült onnan
És meghúzta magát egy
Közeli bokorban.
A gólya meg a békát
Jóizün lenyelé - -
- - Aki másnak vermet ás,
Maga esik belé!