Az oroszlán egyszer beleszeretett
egy igen szép leányba. Elhatározta, hogy feleségül veszi. El is ment hát
leánykérőbe.
A lány apja meg azt mondta, hozzáadja a lányát az őserdő királyához, de csak azzal a feltétellel, ha hoz neki két kisnyulat. Igen boldog volt az oroszlán, vidáman futott vissza az erdőbe, hogy tüstént eleget tegyen apósa kérésének. Mert mi az neki, két kis nyulat fogni?
Bekukkantott minden bokor tövébe, míg egy nyúlfészekre nem talált. Ott vacogott benne két kis nyuszi, az anyjuk éppen eleségért ment. Egyet sem gondolt az oroszlán, kapta a zsákját, zsupsz, bele a két kis nyulat, aztán mint aki jól végezte dolgát, a vállára kanyarintotta a teli zsákot, és indult vissza a lányos házhoz.
Ahogy nagy elégedetten lépkedett, szembetalálkozott az anyanyúllal.
- Jó napot, oroszlán uram! - köszöntötte illedelmesen a nyúl. - Ugyan hová igyekezel?
- Megyek a menyasszonyomhoz, ajándékot viszek neki - dicsekedett az oroszlán.
A nyúl oldalát igencsak fúrta a kíváncsiság, ugyan mi lehet a zsákban, ezért b
Elkísérlek, hogy addig se unatkozzál!
Így aztán kettecskén futottak tovább. Egy idő után aztán megszólalt a nyúl:
- Jaj, édes oroszlán uram, pihenjünk egy csöppet!
- No, nem bánom - egyezett bele az oroszlán, s azzal letelepedtek egy nagy fa alá. A nyúl gyorsan tépett egy nagy ágat, és így tüsténkedett:
- Feküdj csak le kényelmesen, legyezlek egy kicsit.
Az oroszlán lustán elnyújtózott, a nyúl meg serényen legyezni kezdte. Addig-addig kényeztette, míg az oroszlánt bizony elnyomta az álom. Nosza, akkor ugrott a nyúl, kinyitotta a zsák száját. Hát, uramfia, ott lapult két kisfiacskája. A kisnyulakat kiengedte, hazaküldte, aztán beletett a zsákba egy követ meg egy egész méhrajt, jól elkötözte a zsák száját, aztán ő is leheveredett az oroszlán mellé.
Kisvártatva fölébredt az oroszlán. Sietősen kapta a zsákot, és megindult a lányhoz. Mellette igyekezett a nyúl.
Amikor aztán a házhoz értek, az oroszlán a nyúlhoz fordult.
- No, ide már csak magam megyek be.
A nyúl pedig gyorsan kerített egy jó erős liánt, azzal a szomszéd fához kötötte a kilincset, hogy ne tudjanak bentről egyhamar kijönni. Aztán nyakába szedte a lábát, és meg sem állt hazáig.
Az oroszlán meg nagy hencegve kinyitotta a zsákot, csakhogy nyulak helyett kiröpültek belőle a vadméhek, és összecsipkedték a háznépet. Az oroszlán nagy szégyenkezve elsomfordált volna, ha könnyen nyílt volna az ajtó. De bizony rángathatta egy darabig, míg elszakadt a lián. A menyasszony meg az após addig jól elpüfölték egy nagy bottal.
/Ford.: Dornbach Mária/
A lány apja meg azt mondta, hozzáadja a lányát az őserdő királyához, de csak azzal a feltétellel, ha hoz neki két kisnyulat. Igen boldog volt az oroszlán, vidáman futott vissza az erdőbe, hogy tüstént eleget tegyen apósa kérésének. Mert mi az neki, két kis nyulat fogni?
Bekukkantott minden bokor tövébe, míg egy nyúlfészekre nem talált. Ott vacogott benne két kis nyuszi, az anyjuk éppen eleségért ment. Egyet sem gondolt az oroszlán, kapta a zsákját, zsupsz, bele a két kis nyulat, aztán mint aki jól végezte dolgát, a vállára kanyarintotta a teli zsákot, és indult vissza a lányos házhoz.
Ahogy nagy elégedetten lépkedett, szembetalálkozott az anyanyúllal.
- Jó napot, oroszlán uram! - köszöntötte illedelmesen a nyúl. - Ugyan hová igyekezel?
- Megyek a menyasszonyomhoz, ajándékot viszek neki - dicsekedett az oroszlán.
A nyúl oldalát igencsak fúrta a kíváncsiság, ugyan mi lehet a zsákban, ezért b
Elkísérlek, hogy addig se unatkozzál!
Így aztán kettecskén futottak tovább. Egy idő után aztán megszólalt a nyúl:
- Jaj, édes oroszlán uram, pihenjünk egy csöppet!
- No, nem bánom - egyezett bele az oroszlán, s azzal letelepedtek egy nagy fa alá. A nyúl gyorsan tépett egy nagy ágat, és így tüsténkedett:
- Feküdj csak le kényelmesen, legyezlek egy kicsit.
Az oroszlán lustán elnyújtózott, a nyúl meg serényen legyezni kezdte. Addig-addig kényeztette, míg az oroszlánt bizony elnyomta az álom. Nosza, akkor ugrott a nyúl, kinyitotta a zsák száját. Hát, uramfia, ott lapult két kisfiacskája. A kisnyulakat kiengedte, hazaküldte, aztán beletett a zsákba egy követ meg egy egész méhrajt, jól elkötözte a zsák száját, aztán ő is leheveredett az oroszlán mellé.
Kisvártatva fölébredt az oroszlán. Sietősen kapta a zsákot, és megindult a lányhoz. Mellette igyekezett a nyúl.
Amikor aztán a házhoz értek, az oroszlán a nyúlhoz fordult.
- No, ide már csak magam megyek be.
A nyúl pedig gyorsan kerített egy jó erős liánt, azzal a szomszéd fához kötötte a kilincset, hogy ne tudjanak bentről egyhamar kijönni. Aztán nyakába szedte a lábát, és meg sem állt hazáig.
Az oroszlán meg nagy hencegve kinyitotta a zsákot, csakhogy nyulak helyett kiröpültek belőle a vadméhek, és összecsipkedték a háznépet. Az oroszlán nagy szégyenkezve elsomfordált volna, ha könnyen nyílt volna az ajtó. De bizony rángathatta egy darabig, míg elszakadt a lián. A menyasszony meg az após addig jól elpüfölték egy nagy bottal.
/Ford.: Dornbach Mária/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése