2014. március 6., csütörtök

Német mese: Mese az ébresztőóráról, amely az erdőben maradt



Egy nagy erdő kellős közepén állt egy ébresztőóra. Kirándulók vesztették el. Senkinek se mutatta ugyan már az időt, de azért becsületesen számolta a másodperceket, ahogy már ezt az órák szokták.

Egyszer aztán arra jött két egérke, csodálkozva megállt, s így cincogott az órára:

- Jó napot, jó napot, fényes kalapú uraság!

- Tik-tak, tik-tak! - ketyegett az óra.

Az egyik egérke óvatosan megkérdezte:

- Talán bizony gomba uraságod?

- Tik-tak, tik-tak - ketyegte erre is az óra.

- Vagy talán állat? - kérdezte a másik egérke, de az óra most is csak konokul ketyegett.

- Talán bizony egereket tetszik enni? - cincogtak tovább.

Hanem az óra ekkor már elunta a kérdezősködést. Elkezdett hát berregni, zörögni. A két egérke rémülten rohant el, és elhíresztelte, hogy egy dühös kandúrnál is veszedelmesebb állat van az erdőben. Meghallotta ezt a két sólyom, s tüstént elhatározták, hogy megnézik a veszedelmes jövevényt. Hamarosan rátaláltak, s rögtön meg is szólították:

- Jó napot, jó napot, fényes kalapú uraság! Igaz-e, hogy uraságod egereket eszik uzsonnára?

- Tik-tak, tik-tak - ketyegett az óra. A két sólyom összenézett, aztán tovább kérdezősködött:

- Aztán repülni tud-e uraságod?

Hanem az óra újra elunta a kérdezősködést, mert a beszéd zavarta a másodpercek számolásában, elkezdte hát megint csörgetni a kalapját.

A két sólyom elhíresztelte erre az erdőben:

- Valami buta vastyúk kotkodácsol a bokrok alatt!

Meghallotta ezt a két sündisznó, s rögtön felkerekedtek, hogy megnézzék a furcsa jószágot.

- Talán bizony tudós kegyelmed? - makogták a sünök.

Hanem az óra megint elunta a kérdezősködést, és elkezdett éktelenül csörömpölni. A két sün megilletődve hátrált vissza a fák közé, s ezt pusmogta: - Egy tudós van az erdőben!

Egy nagy fa tetejéről sokáig figyelte a történteket a vén bagoly. Végül aztán így szólt:

- Mennyi bolondság, mennyi fecsegés e miatt a rossz kereplő miatt!

Felröppent, és ezzel úgy megijesztette az órát, hogy éppen csak egyet tudott még nyögni, egy utolsót:

- Tik.

És néma csend borult az erdőre. Az óra nem számolta többé a másodperceket.

/Átdolgozta: Bor Ambrus/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5