Pedro Salinas: Tengeri táj

A homokos fövenyen
a szélnek a lelke
tengeri híreket mormolt
a nyárfák remegő
ajkaival a nyárban.
Tengeri sóhajokat,
utazási vágyakat,
hajók vízreírt nyomait.
Circét, az aranygyapjút,
mind a fülembe hazudták
az okos nyárfák.
Egy hószinű felhő
( hószinű vitorla)
a horizonton
szárnyaló lebegéssel,
kérkedő iramával
száll távoli tájakig,
messze el innen
e száraz egektől,
e homokos fövenytől,
a nyárfáktól, a nyárban,
a tenger szélcsöndes habjain át.

/Ford.: Végh György/