Rácz Imre: Édes anyám!

Édes anyám, minden éjjel
Könnyes az én párnám,
Távol tőled, idegenben,
Csak gond, bánat vár rám.

Ha az ágyam te vetnéd fel
Ölelő puhára,
Százszor édesebb volna az
Álmot-adó párna.

Ha áldott jó anya-kezed
Igazgatna rajta,
Tündér-álomból ébrednék
Minden bús hajnalba’.

Ha itt lennél, a takaróm
Százszor lecsúszhatna,
Áldott kezed mind a százszor
Ujra betakarna!