Román népmese: Juhász Pál

A Vörös Császárnak húsz juhásza volt, se több, se kevesebb. Egy szép napon beállít a számadóhoz egy apátlan-anyátlan fiú. Még a nevét se tudta megmondani. A számadó elnevezte Juhász Pálnak. Ő volt a legerősebb, legokosabb legény az egész országban. Nem csoda, hogy egy nyári napon kiült melléje a folyópartra a falu legszebb lánya, Savita. Beszélgettek, nevetgéltek, észre sem vették, hogy a nap már a földet érinti. Juhász Pál csak akkor kapott észbe, mikor úgy elszéledt a nyáj, hogy nem tudta többé összeszedni.

Megmérgesedett a Vörös Császár, és tömlöcbe záratta a legényt.

Úgy esett, hogy a Sárkány Császár megtámadta a Vörös Császár birodalmát. El is foglalta az egész országot, és a Vörös Császárt is foglyul ejtette. Azt mondja a Sárkány Császár:

- Most meghalsz te is, nincs birodalmad, ne legyél te sem!

Könyörgött a Vörös Császár az életéért, mire a Sárkány Császár rövid töprengés után így szólt:

- Jól van, megkegyelmezek az életednek, ha három feladatot megoldasz. Az első ez: itt van ez a pálca. Mondd meg, melyik vége a nehezebb. Egy óra gondolkodási időt kapsz - azzal magára hagyta.

Hallotta a beszélgetést egy veréb az ablakpárkányról, s máris repült Juhász Pál börtönének ablakához, hogy elcsiripelje neki az újságot.

Juhász Pál gondolkodóba esett. Megsajnálta a Vörös Császárt, s így szólt:

- Csiripeld el a Vörös Császárnak, hogy dobja föl a pálcát jó magasra, s amelyik vége előbb érinti a földet, az a nehezebb.

Szállt vissza sebesen a veréb, és elcsiripelte az üzenetet. A Sárkány Császár pedig nagyot csodálkozott, hogy a Vörös Császár ilyen jól megoldotta a feladatot.

- Hát akkor lássuk a másodikat! Itt van egy lyukas fazék, foltozd meg. Három órát kapsz rá.

Röpült a veréb Juhász Pálhoz, szállt vissza a megoldással.

- Foltozni mindent visszájáról szoktak - mondta föl a leckét a Vörös Császár a Sárkány Császárnak -, ha te kifordítod a fazekat, én megfoltozom.

De a Sárkány Császár nem tudta kifordítani a fazekat. Következett tehát a harmadik feladat.

- Itt van ez az ötmázsás buzogány - mondta a Sárkány Császár -, majd a vacsoránál ezzel üsd ki a kanalat a kezemből, de úgy, hogy a buzogány se a kezemet ne érje, se a tányérból ne loccsanjon ki a leves.

Erre aztán igazán megijedt a Vörös Császár, hiszen meg sem tudta emelni az óriási buzogányt.

- Sose félj - csiripelte a veréb -, add a tömlöc kulcsát, majd idehívom Juhász Pált.

Juhász Pál elbújt az asztal alá, és mikor a Sárkány Császár kanalazni kezdte a levesét, a buzogánnyal úgy fejbe kólintotta, hogy az egy mukkanás nélkül kinyúlt.

A Sárkány Császár serege erre hazatakarodott, a Vörös Császár pedig gazdagon megjutalmazta Juhász Pált, az meg feleségül vette Savitát. Ma is boldogan él vele, ha ugyan meg nem halt azóta.

/Ford.: Belia György/