Benedek Elek: A beteg oroszlán

Betegen feküdt barlangjában az állatok királya. Elsőnek Mackó koma ment hozzá látogatóba.

- Hogy van felséged? Hogy szolgál az egészsége? - kérdezte Mackó koma alázatosan.

- Rosszul, nagyon rosszul - nyögött az oroszlán. - S ez nem elég: még rossz szagú is a barlangom. Nem érzed, Medve koma?

- De bizony érzem. rettentő rossz szag van itt, felség.

- Mit?! - ordított az oroszlán. - Hogy mered ezt mondani? - Felugrott fektéből, s szétszaggatta Mackó komát.

Nemsokára jött a nyúl is. Egész testében reszketett, amint belépett. De hát az illendőség azt kívánta, hogy lássa: hogy s mint szolgál az egészsége az állatok királyának.

- Nem érzesz rossz szagot? - kérdezte az oroszlán.

- Dehogy, felséges királyom - dadogta a nyúl. - Pompás illat van itt.

Szétszaggatta a nyulat is.

Harmadiknak jött Farkas koma. Ettől is kérdezte az oroszlán:

- Nem érzesz itt rossz szagot?

Farkas koma ümgetett, s azt mondta:

- Nincs itt, felséges uram, se rossz, se jó szag.

- Hazudsz! - ordított az oroszlán. - Az nem lehet, hogy se rossz, se jó ne legyen.

Bezzeg hogy szétszaggatta Farkas komát is.

No de pórul járt a szajkó is, mikor a barlang fölé telepedett, és ott fecsegett.

- Azt mondd meg - mordult rája az oroszlán -, miféle szag van itt!

- Rossz is, jó is - felelte gondolkozás nélkül, szajkó módjára a madár.

- Hiábavaló fecsegés - morgott az oroszlán, s kitekerte a szajkó nyakát.

"Ez sem fog többé összevissza hordani hetet-havat" - gondolta a haragos király.

Lehet, hogy éppen a madárra vadászott a macska, mert akkor dugta ki a fejét a lombok közül. Alázatosan földig hajolt, mikor nagy rémületére észrevette, hogy miféle hatalmas úr színe elé került.

- Nem érzesz rossz szagot? - kérdezte tőle a király.

- Ahol felséged van, a rossz szag is rózsaillat - felelt hízelegve a cirmos.

- Arcátlan hízelgő! - fakadt ki a király, s agyoncsapta a macskát.

A kutya is arra kóborolt. Ezt is megszólította az oroszlán:

- Nem érzesz itt rossz szagot?

- Mit kíván felséged? Rossz szagot vagy jó szagot érezzek? - kérdezte felelet helyett a szolgalelkű kutya.

Az oroszlán ezt is leütötte. Ő feleletet várt, nem kérdést.

- Hitvány tányérnyaló! - morogta bosszankodva.

Végezetül jött Róka komámasszony. Mélyen meghajtotta magát, alázatosan hajbókolt:

- Csókolom mind a négy lábát, felséges királyom!

- Mondjad: rossz vagy jó szag van itt? - kérdezte az oroszlán.

Róka komámasszony ravaszul hunyorított, s azt mondta:

- Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, bocsáss meg, de olyan erős náthám van, hogy nem tudom megkülönböztetni a rossz szagot a jó szagtól.

- Na, köszönd a náthádnak - mondotta az oroszlán, s kegyelmesen elbocsátotta Róka komámasszonyt