Stefan O. Iosif: Szénagyűjtés után

A széna már egy szálig fel van szedve,
Jőnek haza küntről az emberek.
Ezüst könnyek, sziporkák, csillogások,
S egy halvány csillag a fejünk felett.

A völgyek sűrű párázatban állnak,

A falun szétterül a füstgomoly,
Az uton a végső szekér is elmegy,
Álmából fölrezzen nyomán a por.

Hogy szállott le, mily tiszta észrevétlen,
Mindent megejtő édes nyugalom…
A hold is a hegyek mögül kibukkan,
Megy őrsétára méla utakon.

/Ford.: Dr. Szeremley Ákos/