Ki
életemnél kedvesebb vagy, életem, jaj, megkiméld!
Ó, el ne pusztíts, légy kegyelmes, vérem ellen kárt ne tégy!
Gyujtó szemeddel szivemet és lelkemet megperzseléd,
Ó, ittas, én elkáhozott, mért nem hajolt felém, miért?
Én éjszeműm, engem mi ért, a bajt te hoztad énreám:
Fermánomat meg nem fogtad - szívem elpusztul ezért.
Ajkad-fogad nézvén, elébb szemmel felfogni nem tudám,
Bíborra gyöngy, láttam, de haj, bú-tengeremnek ez mit ért?
Fürtöd halántékodra hullt, s nem látta szívem a veszélyt,
Oktondi főmnek jó tanácsot ó, adjatok, az istenért!
Szív-templomom lerombolád s nem építetted újra fel:
Szépségem, ej, egy pillanatra vesd rá tekinteted tüzét!
Szakkáki sírván bő esőként ontja búsan könnyeit,
Vidd el, te szellő, néki vidd el, rózsa-mosolygásaért!
/Ford.: Brodszky Erzsébet/
Ó, el ne pusztíts, légy kegyelmes, vérem ellen kárt ne tégy!
Gyujtó szemeddel szivemet és lelkemet megperzseléd,
Ó, ittas, én elkáhozott, mért nem hajolt felém, miért?
Én éjszeműm, engem mi ért, a bajt te hoztad énreám:
Fermánomat meg nem fogtad - szívem elpusztul ezért.
Ajkad-fogad nézvén, elébb szemmel felfogni nem tudám,
Bíborra gyöngy, láttam, de haj, bú-tengeremnek ez mit ért?
Fürtöd halántékodra hullt, s nem látta szívem a veszélyt,
Oktondi főmnek jó tanácsot ó, adjatok, az istenért!
Szív-templomom lerombolád s nem építetted újra fel:
Szépségem, ej, egy pillanatra vesd rá tekinteted tüzét!
Szakkáki sírván bő esőként ontja búsan könnyeit,
Vidd el, te szellő, néki vidd el, rózsa-mosolygásaért!
/Ford.: Brodszky Erzsébet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése