Számomra ismeretlen költő: A tavasz születése

Mindenfelé olvad a hó,
Vége lesz a télnek:
Vándorfecskék, vándorgólyák
Újra visszatérnek.

Nemsokára itt kelepel
Már a hosszu gólya:
A bokrok közt fölzeng újra
Majd a madárnóta.

Kizöldel a szép természet,
Lombruha lesz rajta:
S tél apó meg fáradt fejét
Nyugalomra hajtja.

És a helyébe majd beköszönt
A tavasz tündére:
Virágokat szórva majd
A zuzmara helyére.

Rajta, rajta kis barátim
Köszöntsük a drágát:
Édes dallal üdvözöljük
A tavasz leányát.