W. H. Auden: Nézd, idegen...

 

Nézd, idegen, ezt a szigetet:
élvezd, hogy tárja eléd a fölcsapó Nap:
állj meg s csodáld
figyelmesen,
hogy füled csatornáin át
folyamként hogy tölt be a zord, vad
imbolygás, amit a tenger üzen.

Állj meg e kis gyepsávon, itt,
hol a mészfal a habba zuhan s párkányai
alatt megtörten
kopog az ár
s kavicsok gördülnek a szí-
vó apály után s a ferde szirten
egy percre megül a sirály.

Libegő magvak a messzi hajók,
a sürgős céllal százfelé igyekvők:
ami összkép, legyen
benned emlékezet,
és mozogjon, ahogy ezek a felhők,
melyek a tükör kikötőt
s egész nyáron járják a vizeket.

/Ford.: Szabó Lőrinc/