William Cullen Bryant: Védekezés

 

Ne bánd, hogy magamba baktatok
Erdőn-virányon át,
Erdő-istenhez suhanok,
Hogy meghozzam szavát.

Rest voltom, ne vedd zokon, ha
Pataknál karom összefonom.
Betűjét könyvembe rója
Egen úszó felhőgomoly.

Ne szidj, munka robotossa,
A hozott henye virágokért!
Kezemben minden őszirózsa
Haza gondolat-tele tér.

Mit tükröz a kis virág,
Sose volt az rejtelem.
Mit lugasba madár csatináz,
Nem volt titok-történelem.

Az első terméssel jön meg
Takaruló ökörszekér.
Mit másodszor terem a földed,
Azt gyűjtöm dalba én!

/Ford.: Jánosy István/