William Cullen Bryant: Szemed még ma is felragyog
Szemed még ma is felragyog
Bolyongó útjaim során:
Látom, mint alkonycsillagot,
Mely nem néz vissza rám.
Bejártam reggel a hegyen
A ködös legelőt:
Alakod harmatcseppesen
Táncolt léptem előtt.
A madárban, mely szárnykibontva
Megvillan lángolón,
S a bimbóban, mit hoz a rózsa,
Nevedet olvasom.
/Ford.: Hárs Ernő/
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!
"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése