Zaharia Stancu: Amerre mégy

 

Amerre mégy,
ahány virág, mind csókra nyújtja
száját s szemét.

Magas nyár issza a kék
távol fanyar ködét. Az est
peremén remegni kezd,

s szól az erdők harangja.
Csengetni kezd
messzi vidékek hangja.

Tán a szerelem borát ízleltük,
ittuk tán a vágy varázsitalát.
A hold, az arany róka,
sárgán kettőnk közt siklik át.

/Ford.: Szemlér Ferenc/