Zaharia Stancu: Játék a halállal

 

Játsszál csak, ember, a halállal,
Egy nap tán még legyőznöd is szabad.
A hold az égen szánon siklik át,
és nyolckerekű szekéren a nap.

Játsszál csak, ember, életeddel.
Növeld, hadd legyen hosszabb egyre.
Lucernásokat kasza ritkít,
rengeteget éles szekerce.

Játsszál csak, ember, csillagokkal.
De szánts mélyre, s szórj magot a földbe.
Néha magától jön a zápor,
máskor szelek hátáról dől le.

Napunk kék, mint a len virága,
Harmatot hint a hajnal lágyan.
Dalomban nincs már semmi régi,
csak az, ami az új világban.

/Ford.: Szemlér Ferenc/