Fogadj be engem ma, ha jön az este -
kezemmel takarnám el szememet.
Mennyi havat szórt hajadba a kor!
Szemed két tükre is sötét.
Arcodról eltűntek a rózsák.
Pilláid könnytől feketék.
Ki fojtotta el ajkadon
a felbuzgó meséket,
melyeket senki már
nem ismer?
Mi történt két félénk kezeddel,
mely homlokomat simogatta, és úgy
tanított álmodozni engem?
Máskor
ajkadról a mosolyt letéptem,
hogy elűzzem vele az arcomon
virágzó bánatot.
Ma egyre szomorúbb vagyok...
Fogadj be engem ma, ha jön az este -
szeretném hosszan elfödni szemem!
/Ford.: Szemlér Ferenc/
kezemmel takarnám el szememet.
Mennyi havat szórt hajadba a kor!
Szemed két tükre is sötét.
Arcodról eltűntek a rózsák.
Pilláid könnytől feketék.
Ki fojtotta el ajkadon
a felbuzgó meséket,
melyeket senki már
nem ismer?
Mi történt két félénk kezeddel,
mely homlokomat simogatta, és úgy
tanított álmodozni engem?
Máskor
ajkadról a mosolyt letéptem,
hogy elűzzem vele az arcomon
virágzó bánatot.
Ma egyre szomorúbb vagyok...
Fogadj be engem ma, ha jön az este -
szeretném hosszan elfödni szemem!
/Ford.: Szemlér Ferenc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése