Derengő éj födi Grúzia halmait.
Lágyan csörgedez az Aragva.
Fájok: de fájdalmam sugaras és szelíd:
Te töltöd be, áldva, ragyogva,
Te, csak Te!...Bánatom csitúltan szendereg,
nem maradt benne tüske semmi:
s megint lángol a szív, megint szeret, szeret,
óh, hisz mást se tud, csak szeretni!
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése