F. Tyutcsev: Nyáridőn...

Nyáridőn - tudsz-e szebb varázst
a viharnál, melynek haragja
zúgva, gomolyogva megrohanja
a gyanútlan kék ragyogást?
Az öreg fákra jobbra-balra
úgy dördül villámaival,
hogy - ágra ág és galyra galy -
nyög s ráng az erdő birodalma.

Láthatatlan lábak alatt
görnyedezve az óriás fák
mintha most nyögnék, sírva, ádáz
kínban, végső búcsújukat.
De madarak víg füttye zendűl
a gyors riadóba: inog, alél
a legelső sárga levél,
és megborzong, és földre perdül.

/Ford.: Szabó Lőrinc/