Ó, mily tűnődve töpreng
a mécsnek sárga lángja!
Mint Delhi egy fakírja,
arany belét csodálja,
s borong csak, álmodozva
egy tájról, merre szél nincs.
Fehéren izzó gólya:
a fészkéből kicsípi
a súlyos árnyakat mind
s remegve néz ki egy kis
halott cigány fiúcska
ijedt, kerek szeméből.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése