Gál László: Ének egy mandulafáról

ködöt lehelt rá a tavasz
a nyári nap nem aranyozta
eső verte
őszi vihar leteperte

szomorú fa
mandulafa
elszárad a levél rajta
gyümölcs sem termett meg rajta

a gyümölcs hajh édes volt
a füstje hajh keserű lesz

s amíg elég a kályhámban
rágódom életen halálon
egyszer volt mandulafámon