Gál László: Számadás

ideje volna az időnek
az árnyékok is egyre nőnek
vége az ősznek itt a tél
a fákon fámon nincs levél
vizet sem kér már a gyökér
most jó bor kéne altató

nincsen is sokat megköszönni
csak elköszönni
s ha élni éltem elégedetlen
menni mehetnék elégedetten
higgyen ha tud akárki jobban
tegyen ha tud akárki többet
mondjon ha tud akárki szebbet
lásson ha tud világosabban
ordítson hangosabban

ideje van már az időnek
ideje van a számadásnak
amit tettem ennyi meg ennyi
összesen semmi
s ha vallani kell most nagyon halkan
többet akartam

ha átkozódva ha elégedetlen
tudom most már hogy elérhetetlen
ha tudom hogy nem halok nyugodtan
belenyugodtam

ideje volna az időnek
az árnyékok már fölém nőttek
szép volt szent volt szűz volt a szándék
most már csak vetett ágyra várnék
s a természet csupa konkoly
szerteszórnám

ideje volt a számadásnak
nem követelek tartozom