- Vigyázzatok. Mellettem maradjatok. Én messziről megérzem a vadászt, aztán futhatunk, de ti még tapasztalatlanok vagytok, nem tudjátok, hogyan őrizkedjetek a vadásztól. Az aztán lepuffant.
- Milyen az a vadász? - kérdezte az egyik kisnyúl.
- Nagy - felelte nyúlanyó. - Akkora, mint a fa dereka, többnyire zöld a ruhája, és egy vasbotot hord a hóna alatt. Az a vasbot villámlik és mennydörög. Jaj annak a nyúlnak, akit elér ez a villám.
- Hány lába van a vadásznak?
- Kettő.
- Csak kettő! - kiáltott fel csodálkozva a kisnyúl. - Hiszen akkor könnyen elszaladok tőle, mert nekem meg négy van.
- Lábon nem is ér utol - felelte nyúlanyó -, de a villáma utolér és eltalálhat.
- Hol él az a vadász? Az is bokorban lakik?
- Nem, az kövekből rakott lyukakban él. Azokat a kövekből rakott lyukakat házaknak hívják. Sok ház van egymás mellett. Annak a helynek a neve: falu.
- Szeretném a falut látni - mondotta a kisnyúl elgondolkozva.
Éjjel, mikor anyja aludt, elszökött tőle. Gyorsan, mint a szél, futott át az erdőn, a dombon, egyszer csak megpillantotta a falut.
Megdöbbenve állott meg. Ilyen nagynak nem gondolta a falut.
- Éjszaka van - mondotta magában -, az emberek is alszanak: megnézem a falut közelről.
Beosont a faluba. Lábujjhegyen futkosott ide s tova a házak között, és bámulta a kutat, a kocsit, ásót, kapát, mindent, amit látott.
Az egyik udvarnak nem volt kapuja, a kisnyúl oda is befutott.
Hát egy ketrecben, uramfia, mit lát? Nyulakat.
- Honnan jössz ide? - kérdi az öregnyúl.
- A mezőről. Nem is gondoltam, hogy itt is rokonokat találok.
- Mi házinyulak vagyunk.
- És miért vagytok ketrecben?
- Azért, mert a gazdánk attól tart, hogy elszökünk.
- Hát szeret benneteket?
- Bizony szeret.
- Hogyan szeret?
- Szószban és nyárson.
Amint ezt meghallotta a kisnyúl, usgyé, vesd el magad, úgy megiramodott, hogy az árnyéka is alig tudott vele szaladni.
Meg sem állott volna a világ végéig, ha a falu közepén levő pocsolyába bele nem futott volna.
A kutyák akkor észrevették, hogy valami feketeség ugrál a pocsolyában, körülfogták a kisnyulat, és nyakon csípték. Bizony úgy megrázták, hogy máig is sántít miatta.
Ha édesapátok valamikor sánta nyulat lő, hát az volt az a nyúl, aki a faluban járt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése