Felébredt a nap, kapuját kitárta,
Nótával köszönti a dalos madárka.
Ébredez az erdő, már a rét sem alszik,
Madár dalolása messzire elhallszik.
Harmat rezeg az ágon, fénye meg-megcsillan,
Rásüt a napsugár s egyszerre elillan.
Ragyog az áldott nap, szellő se lebben.
S dalol a kis madár mindig ékesebben.
Fölkelt a méh is, döngicsél a réten,
Zümmög a bogárka, röppenésre készen,
Szárát szárítgatja meleg napsugárban,
Megfürödvén előbb harmatos virágban.
Dalolj madár, dalolj, örvendezz a nyárnak,
Dalolj, amig a szép napok le nem járnak.
Majd jön az őszi szél, elhervad a virág.
Dalold, amig lehet! Ó, de szép a világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése