Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zugását -
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül
Nagy Törökországban!...
Hacsak itt nem lebeg sirjában nyugovó
Rákóczinak lelke az eget csapkodó
Tenger haragjában.
Peregnek a fákról az őszi levelek,
Kit erre, kit arra kergetnek a szelek
S más vidékre száll a
Csevegő madárka
Nagy Törökországból...
Hát én merre menjek, hát én merre szálljak,
Melyik szögletébe e széles világnak,
Idegen hazámból?
Zágon felé mutat egy halovány csillag,
Hol a bércek fején hókorona csillog,
S a bércek aljában
Tavaszi pompában
Virágok feslenek...
Erdély felé mutat, hol minden virágon
Tarka pillangóként első ifjuságom
Emléki röpködnek.
Ah, miért nem szállhatok hozzád, szülőföldem,
Mikor minden bokrod régi ismerősem!
Mért vagy szolgaságban,
Mért vagy bús rabságban
Oly hosszu időkig?
Ha feléd indulok, lelkem visszatartja
Az édes szabadság büvös-bájos karja,
Vissza, mind a sirig!...
Itt eszem kenyerét a török császárnak,
Ablakomra titkos poroszlók nem járnak
Éjjeli setétben,
Hallgatni beszédem,
Beárulás végett...
Magános fa vagyok, melyre villám szalad,
Melyet vihar tördel, de legalább szabad
Levegővel élhet.
S egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zugását
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül
Nagy Törökországban.
Körülöttem lebeg sirjában nyugovó
Rákóczinak lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése