1
Sírtál - kék szemedből kövéren
gördült alá a könny:
s láttam, egy ibolyalevélen
harmatcsepp tündököl:
Mosolyogtál - a menny zafírján
mindent homály lepett:
túlragyogta az élő villám
fénylő tekinteted.
2
Mint felhő, ha a nap tüze festi
parázs árnnyal tele,
hogy azt az égről még az esti
sötét sem mossa le,
mosolyaidból a komor elme
úgy szürcsöl örömöt,
sugaras emlékük derengve
süt föl a szív fölött.
/Ford.: Orbán Ottó/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése