2014. április 6., vasárnap

Gyulai Pál: Dalaimról

 
Az ifjuság legszebb korát
Mély honfi búban éltem át:
Megtört vágy, széttépett remény
Uszott a kétség tengerén,
S kitört a rejtett fájdalom:
Azért oly bús, komor dalom.

A honra hogy szebb nap derűlt,
Hajh örömem búval vegyűlt
Uj bú, uj gyász szakadt reám,
Ott sírtam nőm ravatalán.
Elnyelt mindent egy sirhalom:
Azért oly bús, komor dalom.

Év gyorsan tünt el év után,
Enyhültem lányom mosolyán,
Az anyáé volt az nekem,
S most árny vagy, kedves gyermekem,
Enyésző árny, én puszta rom:
Azért oly bús, komor dalom.

Az élet ősze int felém:
Derül-e rám még enyhe fény,
Vagy uj vihar tarolja szét
Reményim hulló levelét:
Uj honfi bú, uj fájdalom?
Azért oly bús, komor dalom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5