Eljő az óra s nem tudod miért majd,
De két szemedből könnyek árja dűl.
Elnémul majd a csengő kacagásod
S ősz lesz feletted észrevétlenül,
S kijársz egy sírhoz, nem tudod miért, csak,
De elviszed legszebb virágodat
S egy tört keresztre ráborulsz zokogva,
És elsiratod ottan tenmagadat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése